Vállalkozást indítani, működtetni és fejleszteni magától értetődően nem lehet önbizalom nélkül. Kevésbé egyértelmű azonban, hogy önreflexió nélkül sem. A Dzsungelharc mai adásának vendége ezt így látja: "bármi is történik, mindig érdemes átgondolni, ebben én hol vagyok benne."

Ez a szemlélet nem csak segít elviselni a következményeket, hanem lehetőséget is ad arra, hogy tanuljunk belőlük, és valami igazán értékeset hozzunk létre. Ez a gondolkodás különbözteti meg az álmodozót az alkotótól. Persze azért kell más is a sikeres vállalkozáshoz, aminek talán az egyik legfontosabb jellemzője az erős közösség, olyan, amelyet nem a pénz tart egyben, hanem a hasznosság tudata.

Balogh Petyával, a STRT Holding társalapítójával és az igazgatóság elnökével beszélgetünk.

"Vannak intuíciók, és ezeknek engedni kell, mert nem véletlenül vannak. ráteszem magam, és működik. Így kétszeresen keresek: egyfelől megélhetést, másfelől szabadságot kapok."

Ebből az attitűdből születnek azok a párjukat ritkító utak, amelyeken egyszerre csak néhány - mondjuk úgy egy tucatnyi - ember vesz részt, úgy utazva, hogy nem a felszínt, hanem az adott ország kultúrájának lényegét ismerhetik meg. De ugyanez a forrása annak a blognak (a Wang folyó versei: http://wangfolyo.blogspot.com), ahol a szellem utazásaiban vehetünk részt, írásokat olvasva vagy előadásokat hallgatva. A 15 nyelven professzionálisan beszélő és további tucatnyin - saját meghatározása szerint elboldoguló - Sajó Tamás művészettörténész kutatói, tudósi eredményeit teszi közkinccsé ebben a formában. Akik csatlakoznak hozzá, mélyebben, helyesebben mondva őszintébben ismerhetik meg a világot és összefüggéseit - legalábbis azokat, ahová elkalauzolja őket. Mert ez a legfontosabb: az összefüggések meglátása és megtapasztalása a számunkra szinte elképzelhetetlenül széles Eurázsiában. Ezt kaphatjuk tőle, és még egy nagyon fontosat: a közhelymentességet, a túl egyértelmű és lapos közmegegyezés oldalba döfését egy új szemponttal.

(Fotó: Tóth Szabolcs Töhötöm)

A hely szelleme, a genius loci létezik – ezt minden bizonnyal sokan megtapasztalhattuk. Ám Hamvas Béla szavait kölcsönözve: a tér és a hely között van különbség, mégpedig az, hogy a térnek száma, a helynek arca van. Ebben a beszélgetésben egy hely arcát ismerhetitek meg, de legfőképpen azt a két embert, akik a több mint évszázados tér mai arcát alakítják. Ezen a helyen a lokálpatriotizmus kapcsolódik a lélekemelő kultúrával és a csúcsgasztronómiával – mindez olyan természetességgel, hogy észrevétlenül egyesíti közösséggé a jelenlévőket. Annak, hogy ez éppen egy vállalkozás formájában jelenik meg, valószínűleg nincs jelentősége, persze mégis, mert így fenntartható.